Rólam

"Gyermekkoromtól írógépműszerész akartam lenni", ez azért költői túlzás lenne. Bár mai fogalmazás szerint már kicsinek is kütyü kedvelő voltam. A bütykölés, szerelés, javítás, barkácsolás /akár "teremtést" is mondhatnék!/ az én gondolkodásom alapja volt mindig is. Valaminek a jóvá alakítása, megjavítása, "meggyógyítása" jellemez engem a mai napig is. Akár ha nem műszaki tárgy is, bármit, ami körülöttem van, szeretem rendben tudni. Lehet az akár: elmaradt-lemaradt tennivaló, javítani való tárgy, vagy egyéb megoldandó feladat stb.

Ennek alapján önkifejezésem mai módja: az írógépek jóvá és széppé "varázsolása".

Ez azonban nem csak nekem jó, hanem azoknak az embereknek is, akik rám találnak, mint írógép szerelő /mester, műszerész/. Nagyon kellemes meglepetést tudok okozni idegen embereknek, az írógépnek olyan szintű rendbe hozásával, hogy nem ismernek rá a saját gépeikre! Ők meg nekem azzal okoznak örömet, hogy nagyon - nagyon szoktak örülni a széppé és újjá varázsolt írógépeiknek.

Az érdekes ebben az, hogy nincs korosztály, aki erre az örömre jellemzően fogékony lenne.

A 6 éves gyerek, a rózsadombi fiatal történelemtanárnő, az idősebb könyvelő- vagy akár ügyvéd, a saját írógépeik átvételekor, elégedett és elismerő szavakkal értékelik, az ő állításuk szerinti, szép és alapos munkámat. Úgy gondolom, hogy eddigi munkáimmal sok-sok embernek szereztem Örömet, és még lesz lehetőségem továbbra is erre.